A kapacitív érintésérzékelő technológia bevezetése számos kihívást jelent a valós idejű alkalmazások számára. A következő tervezési szempontok hozzájárulhatnak a parazita kapacitás csökkentéséhez és az ujjak kapacitásának növeléséhez, végül biztosítva az érzékelők jobb tervezését.
Érzékelő pad mérete: A kapacitív érzékelő tervezésekor az érzékelő pad alakja nem fontos. A legfontosabb aggodalom a párna azon területe, amely meghatározza az érzékenységet. Minél nagyobb a párna területe, annál nagyobb az érzékenység. Általában ezt a területet kell a felhasználói ujjak átlagos méretének tekinteni (15x15 mm). Ha az érzékelő pad mérete nagyobb, mint az ideális érték, akkor a parazita kapacitása növekszik, mert közelebb van a talajhoz.
Az érzékelők közötti időköz: Az érzékelőnek a közelségérzékelőhöz való közelségét figyelembe kell venni. Érzékelő megérintésekor az ujj nem csak az áramérzékelő, hanem a szomszédos érzékelő számára további kapacitást hoz létre. Ezért az ujjkapacitás elkülönítéséhez a szomszédos érzékelők között helyet kell hagyni. Ideális esetben az érzékelő távolsága a kapacitív érintésérzékelő rendszer vastagságának 2-3-szorosa legyen. Például egy tipikus kapacitív érintésérzékelő kialakítás esetén, ha a burkolat vastagsága 3 mm, az érzékelők közötti távolságnak 6–9 mm-nek kell lennie.







